A hűtéstechnika azt jelenti, hogy hideget csinálunk?
Lehet, hogy kissé gyerekesnek tűnik a kérdés, de ez sokak számára nem egyértelmű. Azért érdemes ezzel foglalkozni, mert valóban sokan nem tudják, hogy hideget előállítani, hideget csinálni nem lehet. Most talán egy kicsit tudományosak leszünk, de a pontos megértés miatt úgy érezzük, hogy szükség van erre a rövid ismertetőre, ha a hűtéstechnika szóba kerül.
Nos, a hűtés valójában azt jelenti, hogy valamely közegből hőt vonunk el. A hőtan II. fő tétele szerint a hő csak egy magától melegebb, vagyis egy nagyobb hőmérsékletű helyről egy kisebb hőmérsékletű, vagyis hidegebb helyre képes átáramlani. Ha ellenkező irányú vándoroltatást szeretnénk, ahhoz munka befektetésére van szükség. Hogy jobban érzékeltessük ezt, egy egyszerű példát is hozunk. A víz is áramlik, de csak fentről le. Amennyiben felfelé kívánjuk áramoltatni, ahhoz már egy szivattyúra lesz szükségünk.
De akkor mi a hűtéstechnika?
Nos, a hűtéstechnika minden, ami egy meleg környezetben képes arra, hogy a hőmérsékletet csökkentse, és ezzel javítsa a komfortérzetünket. Cégünk a hűtéstechnika azon elemeivel foglalkozik, amelyek az épületgépészet körébe tartoznak. Tehát a klímaberendezésekkel és a hőszivattyúkkal. Az, hogy ezek a berendezések hogyan működnek, hogyan képesek a környezeti hőt elvonni, milyen technikát alkalmaznak, azt aloldalainkon részletesen megtalálják.
Most itt a hűtéstechnika kapcsán nem kívánjuk ezt külön-külön részletezni. Úgy gondoljuk, hogy érdekességként inkább megosztjuk Önökkel, hogy hogyan is alakult, fejlődött a hűtéstechnika az emberi történelem során. Megmutatjuk, hogy hogyan jutottunk el a jég használatától a legmodernebb klímaberendezésekig. Ne aggódjanak, nem regény lesz, csupán egy rövid ismertető.
Hogyan jutottunk el a jégtől a modern klímákig?
A rendelkezésre álló írásos emlékek alapján – de vélhetően enélkül is tényként kezelhetnénk – a hűtés iráni igény az emberiség történetével egyidős. Kezdetben, nem lévén fejlett hűtéstechnika, az emberek természetes hűtést alkalmaztak. Ez volt a jég és a hó. A kitermelt jeget verembe tették, elföldelték, és így tárolták.
Erről vannak feljegyzések az ókori Görögországból, a Római Birodalom korából, de még bagdadi írások is tanúskodnak a jég szállításáról, annak tárolásáról.
Azonban a jég szállítása nem volt mindenhol megoldható. Részben a hosszú szállítási idő, részben pedig annak költségessége miatt.
De a „hűtéstechnika” nem ismer lehetetlent! Egyiptomban például úgynevezett mesterséges hűtést alkalmaztak. Ez úgy működött, hogy a vizet intenzíven bepárologtatták a száraz levegőjű helyiségekbe, így használva ki annak hűtő hatását.
Volt a hó, jég és a párologtatás mellett egy másik alkalmazott módszer is, amit indiai, valamint középkori olasz és spanyol feljegyzésekből ismerünk. Ez az úgynevezett hűtőkeverék. Tudták, hogy a vizet só hozzáadásával lehet hűteni. A középkorban arra is rájöttek, hogy a vizet szalmiáksó bekeverésével le lehet hűteni.
És jöttek a nagyobb lépések, fejlesztések
Mert az ember találékony. Felfedezték, hogy a víznél kisebb hőmérsékleten párolgó folyadékok is vannak. Annak érdekében pedig, hogy a hűtőközeg folyadékát elveszítsék, az elpárologtatásuk után egy csőrendszeren át egy kompresszorba vezették, majd ott újra cseppfolyósították. Itt már a hűtéstechnika fogalom helytálló lett. Ezek voltak ugyanis az első kompresszoros hűtőberendezések. Az első ilyen kompresszoros hűtőberendezést 1834-ben szabadalmaztatta az amerikai Jakob Perkins. Ez a berendezés etil-éterrel működött. Azonban ez rendkívül robbanásveszélyes volt, így Perkins ötlete nem volt hosszú életű.
A XIX. századi hűtéstechnika első, iparilag is hasznosított jéggyártó hűtőberendezése, Ferdinánd Carré nevéhez kötődik. Ez abszorpciós rendszerű volt, és 1867-ben ő alkalmazta először hűtőközegként az ammóniát is. Nem sokkal később, 1870 körül Carl von Linde alkotott egy szintén ammónia hűtőközeggel működő, de már kompresszoros rendszerű hűtőberendezést.
Ezek a hűtőberendezések a maiakkal összehasonlítva gigantikus méretűek voltak. Egy háztartás számára ezek nem voltak gazdaságosan üzemeltethetők.
A XX. századi hűtéstechnika kezdetén Amerikában kifejlesztettek egy kisméretű hűtőberendezést, amit az addig használt „jégszekrénybe” lehetett beépíteni. Ez a rendszer közel harminc éven keresztül, mint üzembiztos és teljesítőképes megoldás működött, de a hűtőközegként alkalmazott ammónia és kén-dioxid kellemetlen tulajdonságai miatt nem terjedt el.
Az 1930-as években feltalált hűtőközeg volt a „freon”. Ez a szénhidrogén-számazék szagtalan, nem mérgező, nem éghető, nem robbanó gáz forradalmasította a kisméretű kompresszoros hűtőberendezések elterjedését.
A XX. század végén jött egy új probléma. Kiderült ugyanis, hogy az addig veszélytelennek minősülő freon-típusú hűtőközegek egy része a környezetet károsítja.
Napjainkra vonatkozóan pedig elég csupán körbenézni, és a hűtéstechnika csodáit láthatjuk magunk körül.
